Nőnapi köszöntő

„Tiszteld a nőket, ők szövik és fonják földi sorsunkba a mennyei rózsát.”

(Schiller)

Kedves Lányok, Hölgyek és Asszonyok!

A közeledő tavasz, az első virágok megjelenése teszi még szebbé ezt a márciusi napot, amelyen az emberiség szebbik – és mondjuk ki bátran, jobbik – felét, a férfiak életének megszépítőit, a nőket köszöntjük.

A nőnap egyre inkább érzelmi tartalommal bővül, s az ünnep egyre inkább kifejezi mindazt, amit a férfiak a nőkkel szemben éreznek: szeretetet, megbecsülést, gyengédséget, szerelmet.

Ez az ünnep kifejezi mindazt, amit a fiú anyjával, férj a feleségével, férfi a szeretett nővel szemben érez.

Köszöntésünkbe talán egy kis lelkiismeret-furdalás is vegyül. Tudjuk, érezzük, hogy mi férfiak még mindig nem viszonozzuk kellően azt a szeretetet, gondoskodást, önfeláldozást, amit a nőktől kaptunk és kapunk, s korántsem teszünk meg mindent, amit megtehetnénk, hogy csökkentsük gondjaikat, a vállaikra rakott terheket. Mégis, kérjük, legyenek ezután is melegséget árasztó társaink.

Tisztelt Hölgyeim!

Minden férfi életének alapját két nő határozza meg. Az első az édesanyja, a második az első szerelme. Évszázadok óta éneklik meg a költők mindkét nőt, nálam szebben fejezve ki mindazt, amit legbelül érzek, és csak szeretnék kimondani.

Pedig tudom, hogy ki kell mondani, mert a nők szívéhez közel a szavakon át visz az út.

Ők meglátnak minden apró jelet, és meghallják a legkisebb füllentést. Mert szeretnek bennünket, férfiakat. Ez a titok. Szeretnek bennünket, mert a nők az élet hordozói, ápolói, nevelői.

Szent Ágoston üzenete is visszarepít a történelembe, és azt igazolja, hogy tartozunk:

„Ha Isten a nőt a férfi urává akarta volna tenni,

Ádám fejéből vette volna.

Ha rabszolgájává, a lábából.

Ámde oldalából vette, mert élettársává,

Egyenlő párjává akarta.”

Ha pedig így van, tartozunk. Tartozunk a türelmükért, az óvó szeretetükért, a megértő simogatásért, az önfeláldozó gondoskodásért, a tiszta ruháért, a finom ételért, a családi fészek melegéért.

Kedves Csabrendeki Lányok, Asszonyok!

Fogadjátok jó szívvel e néhány jó szót, a szál virágot, és higgyétek el, hálásak vagyunk Nektek, még ha olykor úgy tűnik is, megfeledkezünk rólatok.

Jusson Nektek minden napra és minden órában ÁLDÁS, BÉKESSÉG!

Költővel kezdtem, költőtől idézek végül:

A nőkről általában

… benne élsz te minden félrecsúszott

Nyakkendőmben és elvétett szavamban

És minden eltévesztett köszönésben

És minden összetépett levelemben

És egész elhibázott életemben

Élsz és uralkodol örökkön, Amen

 Turcsi József polgármester