Csabrendeki Értéktár

Csabrendek Község Önkormányzata Képviselő-testülete a magyar nemzeti értékek és hungarikumok gondozásáról szóló 114/2013. (IV.16.) Korm. rendelet 3.§ (1) bekezdése alapján létrehozta a Csabrendeki Települési Értéktár Bizottságot.

A Csabrendeki Értéktár Bizottság tagjai:
elnök:     Molnár László polgármester
alelnök:  Csík Tamás tüzikovács, a Népművészet Ifjú Mestere
titkár:      Mógerné Molnár Ildikó művelődésszervező
tag:          Csíkné Bardon Réka csuhéfonó, a Népművészet Ifjú Mestere
tag:          Hoffman Tamás alpolgármester
tag:          id. Miklósi-Sikes Csaba művészettörténész, muzeológus

A Csabrendeki Értéktárban szereplő értékekről kiadvány tekinthető meg az alábbiakban:

A Csabrendeki Értéktár:

A csabrendeki Csab-tócsi

A Csab-tócsi különlegessége a többi tócsihoz képest az, hogy minden van benne, amiben benne van a lendület és a mindent legyőző akarat, és ami a magyar ember kamrájában általában elő szokott fordulni: kolbász, hagyma, szalonna, fokhagyma, paprika. Amikor pedig megsült, fokhagymás tejföllel jól nyakon kell borítani. A csabrendeki tócsi keletkezéséről szóló számtalan hiteles forrás közül egyet mindenképp érdemesnek találtunk arra, hogy megismerje minden kedves olvasó. Noha szerzője egy ismeretlen csabrendeki krónikás, eredetiségéhez nem férhet kétség:

Történt egyszer hajdanában
Öreghegynek oldalában
Hej de szép szál kovácsunkkal
Az a cifra nagy eset,
Jó barátja, kalapácsa
A kezéből kiesett.
Nem az asszony, éhség gyötri.
Hogy lehet ezt orvosolni?
Egy pályinkát tölt a lánya,
Tisztesség is, ő maga is így kívánja.
Asszonyát jól megruházza,
S ő maga megy a konyhára.
Krumplit, hagymát darabol,
Kalbászt, sonkát kaszabol.
Kovácslegény sürög-forog,
Üres gyomra igen korog.
Pucol, hámoz, lereszel,
Pályinkából nagyot nyel.
Mindent egybe kikever,
Lassan kész az eledel.
Forró zsírban kisüti,
Ide véled kisüsti!
Csilingelhet már az üllő,
Tele lett az üres bendő.

Tócsink különlegessége abban rejlik, hogy csakis csabrendeki finomságok kerülnek bele, amit szomszédok, jó ismerősök, barátok adnak hozzá kiskertjükből, házuk tájáról, mikor mi akad, vagy mit ad a természet. Tavasszal például Tócsinkat a mi kedves Öreg-hegyünkről begyűjtött, tejfölbe aprított medvehagymával ízesítünk. De ha gombára lelünk, azt is a tócsitésztába pirítjuk, s úgy sütjük ki.  A csabrendeki Csab-tócsit pedig már-már hosszú évek óta egyik rendeki kovácsunk és kovácsnénk készíti községünk nevezetes, ünnepi alkalmaival Csabrendeken és térségünkben másutt is szívvel-lélekkel, parázs fölött nagy szeretettel. A Csab-tócsi nem csupán egy étel, hanem mindig valódi közösségi élmény az elkészítése és az elfogyasztása is. A közös tűzrakás, krumpli és hagymapucolás és reszelés, sütögetés alkalmat teremt egy jó hangulatú beszélgetésre, együttlétre. Ezt az egyszerű vendégváró és vendégmarasztaló ételt készítjük a különböző községi rendezvények alkalmával, hol a néptáncos gyermekeink anyukái közreműködésével, hol önkormányzatunk munkatársainak segítségével, hol az éppen arra sétáló rendekiek bevonásával. Falunapokon, községi, vagy térségi rendezvényeken kínáljuk mindenkinek ezt a helyi különlegességgé, igazi helyi értékké vált remek ételt.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA        OLYMPUS DIGITAL CAMERA

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Csíkné Bardon Réka csuhéfonó, a Népművészet Ifjú Mestere munkássága

Népi kultúránkból sarjadó, csuhéból sodorható-fonható használati tárgyainak –  elsősorban szatyrainak, szék – és üvegbekötéseinek, kosarainak –  elkészítését, tudásának továbbadását, és mesterségéhez való elhivatottságát táplálja az a hite, hogy hagyományaink, magyar népünk élő művészete útmutatóul szolgálnak egy értékesebb világ felé, a csuhé mint értéktelennek hitt anyag megmunkálása pedig megtaníthat egy olyan értékrendre, amely egyre inkább hiányzik manapság. A hagyományosan csuhéból készíthető tárgyak készítésén és elsajátításán kívül különösen fontos feladatának tartja a különböző szálas anyagokkal (csuhéval, gyékénnyel, sással) való bútorbekötés népi hagyományának kutatását, és e mesterség gyakorlását és őrzését, valamint szülőföldjének, illetve a térség kézműipari történetének kutatását, a még élő mesterek, háziiparosok, vagy magányosan alkotók felkeresését, a még meglévő tárgyi emlékek felderítését és megmentését. Mesterségének elkötelezett csuhéfonóként különösen nagy és megoldásra váró feladatának tekinti a csuhéfonáshoz szükséges csuhé megmentését, s céljául tűzte ki, hogy minél több kukoricát törjenek kézzel szűkebb és tágabb környezetében. A csuhé megmentése, így mestersége megmentését jelenti.
A „Rendeki Fonó-t 2012-ben hozta létre. A „Rendeki Fonó”egy hely, ahol együtt lehet lenni, és ahol elsősorban a növényi anyagok fonásának örömével és tudásával ismerteti meg a gyerekeket és a felnőtteket. A mesterségek megismertetésén és gyakorlati alkalmazásán túl az is célja a Fonónak, hogy minél többen felismerjék, ezeknek az anyagoknak a megmunkálása nem csupán egy mesterségbeli tudást eredményez, hanem sokkal többet: megtanítanak bennünk olyan értékrendre, amely egyre inkább hiányzik manapság.

Csíkné Bardon Réka 1979-ben született a Csabrendekhez közeli Sümegen.A sümegi gimnázium elvégzése után Veszprémben, a Pannon Egyetemen diplomázott színháztörténészként 2006-ban. A diploma megszerzése után szülőfalujában, Csabrendeken telepedett le, s alapított családot párjával, Csík Tamással. Jelenleg is ott él és alkot.
2011 óta rendszeresen zsűrizteti munkáit a Népi Iparművészeti Bíráló Bizottságánál.
2012 – ben megalapítja a Rendeki Fonót.
2013 – ban csuhéfonóként megkapta a „Népművészet Ifjú Mestere”-címet.
2013 óta részt vesz a Mesterségek Ünnepén.
Tagja a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesületnek, a Famulus Sümeg Kistérségért Egyesületnek, valamint a Csabrendek Települési Értéktár Bizottságnak.

Legfontosabb díjak, kiállítások:
Egyesületi tagként évente több csoportos kiállításon vesz részt (pl.: Veszprém – Laczkó Dezső Múzeum, Bakonyi Ház, Kiscsősz  – Falumúzeum, Sümeg  – Vár, Püspöki Palota).
2011. A Magyar Kézművességért Alapítvány – Betlehemi Jászol kiállítás, Vajdahunyad vára: díjazott kiállító.
Ÿ 2012. Kecskemét – Országos Népi Mesterségek Művészete pályázat kiállítása
Ÿ 2012. Budapest, Népi Iparművészeti Múzeum – Ifjú Mesterek Remekei kiállítás: oklevél
Ÿ 2013. Nagyfödémes (Szlovákia), Mátyusföldi Fesztivál – Közös önálló kiállítás párjával, Csík Tamással
Ÿ 2013. Budapest, Népi Iparművészeti Múzeum – Ifjú Mesterek Remekei kiállítás: díj
Ÿ 2013.  „Népművészet Ifjú Mestere”- cím
Ÿ 2014. A Magyar Népművelők Egyesülete által országosan meghirdetett Kultúrházak éjjel-nappal programsorozatának az „Az én kultúrházam” c. pályázat 1. helyezése. (A „Kultúr-házi gondolatok” c. írása a Rendeki Fonót, az értékek, hagyományok továbbadásának pillanatait mutatja be.)
Ÿ 2014. A Magyar Kézművességért Alapítvány– Kézművesség a vendéglátásban kiállítás, Duna Palota: díjazott kiállító.
2015. december Népi Iparművész cím

IMG_0275    IMG_0274

Csík Tamás tüzikovács, a Népművészet Ifjú Mestere munkássága

Életét és munkáját meghatározó feladatul tűzte ki, hogy a világszerte is kiemelkedően értékes magyar népi kultúrából fakadó szellemiséget vigyázza, és élő népi mesterségével és tevékenységével ezt megmutassa, a mai kor embere számára élővé, kovácsoltvas tárgyaival, eszközeivel, alkotásaival pedig használhatóvá tegye. A magyar népi kultúra, népművészetünk és ősi művészetünk irányította munkáira Csabrendektől kezdve hazánk szomszédos országaiban is számítanak már, akár egy megfáradt falubeli eszközről vagy szerszámról, vagy akár egy műemlékvédelmi rekonstrukciós munkáról is legyen szó.
Feladataként tűzte ki a Kárpát-medence gémeskútjainak felkutatását, a gémeskutak, illetve azok vasalatainak készítését, hagyományának gyűjtését, lejegyzését. Feladatának célja, a gémeskutak újbóli elkészítése és állítása, hogy a magyar ember szeme számára ismét kedves látvány legyen a magyar táj eme szimbóluma.További feladataként az európai szinten is kiemelkedő csabrendeki kelták hagyatékának és vasművességének tanulmányozása és kutatása.
1976 – ban született Budapesten. Csabrendeki születésű édesapja nevelte a vasak közé. Kisiskolás éveitől szabadidejének nagy részét az ő lakatosműhelyében töltötte. Inaséveiben találkozott először a kovácsok mesterségével a kovács-alapműveletek megismertetése alatt. Az évek folyamán kezdett egyre erősebbé válni benne a kovácsoltvas egyedisége és nemessége iránti tisztelet. Megérintette a vassal és a tűzzel való bánni tudás művészete és mestersége.
Szakmunkás bizonyítványát vas – és fémszerkezet lakatosként 1993-ban kapta meg a budapesti üllői úti Deák Ferenc Szakmunkásképző Iskolában. 2000-ben érettségi bizonyítványt szerzett a budapesti Külkereskedelmi Szakközépiskola levelező tagozatán.
2005 óta dolgozik saját csabrendeki műhelyében, és ott él családjával, feleségével Csíkné Bardon Réka csuhéfonóval, és kislányával, Pannikával.
2011-ban kovácsként megkapta a „Népművészet Ifjú Mestere”-címet.
2011 óta rendszeresen zsűrizteti munkáit a Népi Iparművészeti Bíráló Bizottságánál.
2013 óta tagja a magyarországi Kovácsmíves Céhnek.
2013 óta részt vesz a Mesterségek Ünnepén.
Tagja a Veszprém Megyei Népművészeti Egyesületnek, az Élő Forrás Hagyományőrző Egyesületnek, a Famulus Sümeg Kistérségért Egyesületnek, valamint alelnöke a Csabrendek Települési Értéktár Bizottságnak.

Legfontosabb díjak, kiállítások:
Egyesületi tagként évente több csoportos kiállításon vesz részt (pl.: Veszprém – Laczkó Dezső Múzeum, Bakonyi Ház, Kiscsősz – Falumúzeum, Sümeg – Vár, Püspöki Palota).
Ÿ 2010. Budapest, Népi Iparművészeti Múzeum – Ifjú Mesterek Remekei kiállítás: oklevél
Ÿ 2011. Budapest, Népi Iparművészeti Múzeum – Ifjú Mesterek Remekei kiállítás: díj
Ÿ 2011. „Népművészet Ifjú mestere” cím
Ÿ 2012. Kecskemét – Országos Népi Mesterségek Művészete pályázat kiállítása: nagydíj
Ÿ 2013. Nagyfödémes (Szlovákia), Mátyusföldi Fesztivál – Közös önálló kiállítás párjával, Csíkné Bardon Rékával
2015. december Népi Iparművész cím

Csík Tamás és felesége, Réka csabrendeki portájuk műhelyeiben munkájukat, mesterségüket a mindennapi életben, a maga valóságában is megmutatják. Rendszeresen tartanak foglalkozásokat iskolák csoportjainak, táborozó fiataloknak, és bemutatót tartanak mesterségeikből érdeklődő családoknak is, hogy a világszerte is kiemelkedően értékes magyar népi kultúrát, az élő népi mesterségeket a mai kor embere számára is mindennapivá tegyék, hogy a magyar népművészetből sarjadó tárgyak, ezáltal a magyar nép művészete is használatuk által életünk részévé válhassanak.

CsíkTamás (3)  CsíkTamás  CsíkTamás (2)

Rendeki Fonó

A Rendeki Fonó, egy hely, ahol együtt lehet lenni, és ahol elsősorban a növényi anyagok fonásának örömével és tudásával ismerkedhetünk. A Fonó célja, elsősorban a csuhéfonás mesterségének megismertetésén és gyakorlati alkalmazásán túl az is, hogy minél többen felismerjék, ezeknek az anyagoknak a megmunkálása nem csupán egy mesterségbeli tudást eredményez, hanem sokkal többet: megtanítanak bennünk olyan értékrendre, amely egyre inkább hiányzik manapság. A fonásnak, szövésnek vannak különböző emlékei, hagyományai Csabrendeken, ahol a múlt századig a lakosság jelentős része mezőgazdaságból élt, és igen jelentős volt az iparosok száma is. Különösen a takácsok céhe volt népes és virágzó a 19. században. A szövéshez való kendert a falu nyugati határában elterülő hatalmas kenderföldeken termesztették, a kenderáztató tó pedig még ma is megvan. Csabrendek határvidéke mindig is lápos, mocsaras volt, s a mai napig is vannak sásban, gyékényben bővelkedő területek. Sokan foglalkoztak fonással, – a gazdasági eszközök jelentős részét maguk készítették, illetve javították, mint ahogy a paraszti életre, általában ez mindenütt jellemző is volt -, de ez a hagyomány elsősorban a különböző szőnyegek, lábtörlők készítésére korlátozódott, illetve a háziipari kereteken belül a csuhé és a vessző fonása volt jelen Csabrendek kézműipari történetében.
A Kókusz-gyár, vagyis a kókuszszőnyeg-készítő üzem a csabrendeki nemes Hátczky Kálmán kezdeményezése volt. A múlt század első felében Amerikában élő magyarokkal fogott közös üzletbe, s olyan üzlettársai voltak e vállalkozásban, mint a Csabrendeken, Sümegen kutató Darnay Kálmán régész. A külföldről behozott kókusz-növényből fontak lábtörlőket, szőnyegeket az 1900-as évek első évtizedében, de nem ment az üzlet, s a Kókuszmajor bezárta kapuit. A szőnyeg-készítés a Háziipari Szövetkezet 1951-ben történő megalakulásával folytatódott.
Magyarországon a háziipar, a téli időszakban vidéken élők által végzett ház körüli munkálatok országos támogatása, megszervezése már a 19. század végétől fontos társadalmi és politikai kérdés, állami feladat, s számos olyan népi tárgyalkotói tudás, mesterség munkafolyamatát, anyagbeszerzését, illetve az elkészített termékek kereskedelmét szervezték meg munkát, s megélhetést biztosítva ezáltal különösen a két világháború között, majd a második világháború utáni munkanélküli időszakban. A háziipar állami szabályozása, és népszerűsítése, illetve a vízszabályozások folyamán őshonos gyékény és sás termőhelyeinek eltűnése, valamint a kukorica elterjedése következtében vált jelentőssé és elterjedtté hazánkban a csuhéfonás, s a 1920-30-as években meginduló szervezett oktatás révén számos településen sajátították el a csuhé fonásának tudományát elsősorban lányok, asszonyok, s ekkortól válnak népszerűvé a csuhéból szatyrok, táskák, lábtörlők, papucsok.
Hazánkban  az 1920-30-as években a Dunántúlon, majd az ország többi részében is indítottak csuhéfonó tanfolyamokat, így a községünktől öt kilométerre fekvő Sümeg városában is. A fennmaradt dokumentumok, írások szűkszavúak, s a hajdani csuhéfonó múltra egy-egy magányosan alkotó csuhéfonó visszaemlékezései, vagy már elhunyt fonó fennmaradt emlékei tanúskodnak. Csabrendeken és a szomszédos falvakban élő idős fonók, akik az 1950-es években akár háziipari keretek között, akár ettől függetlenül készítették is munkáikat, még mesélnek, mesélhetnek a csuhéfonás szokásairól és hagyományairól. Az általuk átörökített tudásból merítve 2011-ben alakult meg a Rendeki Fonó. Alapítója Csíkné Bardon Réka csuhéfonó, aki a Csabrendeken és környékén fennmaradt csuhétárgyak, munkák, fonásminták gyűjtéséért és kutatásáért, azok továbbhagyományozásáért, a Rendeki Fonó alapításáért megkapta a „Népművészet Ifjú Mestere” címet.
A Rendeki Fonóval létrejött egy olyan valódi közösség, ahol – ősztől kora tavaszig, amikor nincsenek már, illetve még kerti, házkörüli munkák – mindenki, kicsi és nagy, jól érzi magát, megbeszélheti a közösségi, magánéleti eseményeket, kedvére pletykálhat, bevált recepteket, vagy ültetni való magokat cserélhet, miközben nemcsak a szája, de igen serényen a keze is jár.

fonó  fonó1  fonó3