Településünk története

A település nevének történelmi, formai változatai:

1531: Rennek, 1561: Chab Rednek, 1565: Chab Rennek, 1613: Chabrendek, 1696: Chaprendek

Névmagyarázat: A Rendek helységnév valószínűleg szláv eredetű; vö. szlovén Rudnik helységnévvel. Ennek tövében az ősszláv rudb ’vörös’, ruda ’érc’ rejlik.

A település történetéből:

A Csúcsos-hegy lábánál települt, közel Sümeg városához. Mellette postaút haladt, ma is főútvonal szeli át. Kedvező fekvésének köszönheti, hogy már 1344-ben vásáros hely, majd járás és a megye rendeki székének székhelye. Itt tartottak törvényszéket, mégpedig a pénteki napokon, amely napra a rendeki hetivásár is esett. Mindennek ellenére nem tudott várossá fejlődni, habár ilyen irányú tendencia megfigyelhető történetében.

Települési tényezői hasznosan mozdítják elő fejlődését. Határa nagy kiterjedésű. 1720-ban a földet két nyomásban művelik. A rétek szarvasmarha tenyésztésre igen alkalmasak. A legeltetés szabad. A 18. században a földesurak nagyszámú gulyái, birkái, sertései, ménesei legelik a jobbágyok állatai elől a füvet, pedig a legeltethető erdő elég nagy. Ennek ellenére sok igás és tejelő állatot, továbbá kis állatot tartanak. Szőlőhegy telepítésre 1625-ben kértek és kaptak engedélyt az földesuraktól.

Mivel a helység az ország útjába esett, ezért a fuvarozás kereseti forrást jelentett. Korai hagyományai vannak a mészégetésnek is. Gabonaőrlő vízimalmait a 16. századtól folyamatosan feljegyzik.

Az földművesek mellett csak a 18. században tűnnek fel a falu társadalmában a mesteremberek. Terményeiket részben helyben, részben Sümegen értékesítik. A kereskedő (boltos) rétegre a1750-től vannak adataink. Az 1832. évi leírás virágzó kereskedelmet és 12 boltját említi. A kézművesek – főleg a takácsok – a belső szükséglet mellett piacra is termelnek.

A település birtokosai – 1344-ben feltűnésétől kezdve – a Csabi és Csab Bazsó családok. 1598-ban földesurai még a Hagymási, a Vatai és a Bornemissza famíliák.  A Csabi családokkal a 17. század közepén is találkozunk. Ezt követően adományból, leányági öröklés és más címeken az Érsek, a Csuzi, a Bagoly és más családok részesedtek benne.  1700-ban Bezerédy István, Bogyai György és Csuzi Pál birtokolják. 1767-68-ban urai a gr. Fekete, Vörös, Bezerédy, Bogyai, Vég és Somogyi családok. 1866-nam közbirtokosoké – köztük a Mihalovics család birtoka a legnagyobb – és 28 kisnemesé.

Mint „útba eső” falu, sokat szenvedett a töröktől. 1548-ban a török teljesen elpusztította – 6 szegényen kívül – minden lakosa elhagyta. 1553-tól alávetett a töröknek, fizeti az adót, még 1632-ben is.

A település népességének száma a 16-18. században nagyon ingadozott. Teljesen pusztának csak 1616 és 1661-ben mondják az adatok. A mélypont Rendek életében a 18. század első két évtizede. 1711-ben 16 gazda halt meg pestisjárványban. A lakosság száma mindössze 10, de 1715-ben már csak 3 jobbágy. 1720 után nagyarányú fejlődés indult meg, amikor az iparosodás és a kereskedelem is kezdetét veszi.

A falu iparosodása és kereskedelmének fellendülése társadalmának összetételében világosan megmutatkozik. Míg a nép a 16-17. században földművelő, telkes jobbágyokból, zsellérekből és szegényekből áll, a 18. századi fejlődés új elemekkel gyarapította a társadalmat, az iparosokkal és a kereskedőkkel. A társadalom helyzetén az 1725-ben feltűnő nemesség mit sem változtatott. Rendeken 1769-ben csak 9 nemes él, számuk 1828-ban sem több 29 családnál, közülük 4 nem igazolt nemes. 1828-ban a csak nem nemesekre kiterjesztett összeírás adatai szerint a népesség így oszlik meg: 8 tisztviselő, 40 polgár és kézműves, 82 nemesek szolgája, 112 paraszt, 300 zsellér és lakó, 615 fiúgyermek, 1045 nő. A zsellérek és lakók száma ekkorra már messze felülmúlta a telkes parasztokét, tehát itt is megállapítható a nagyarányú zselléresedés.

Anyaegyház, plébánosa benne van a pápai tizedszedők jegyzékében. 1550-ben nincs papja, üres a plébániája. Az 1560-as években egyházát a sümegi kapitány leromboltatta. Hogy mikor épült fel újra – építési költségeire különben a leromboló kapitány végrendeletében 20 magyar forintot hagyott – arról forrásaink nem szólnak. Mindenesetre 1649-ben van plébánosa: Philiparich Benedek, 1733-ban anyaegyház, Gyömörő és Gógánfa filiákkal. Templomának hajóját 1746-ban restaurálják, ekkor nincs tornya. Az előző két helységen kívül filiája még Dabronc. Az 1778. évi vizitációban azt olvassuk, hogy temploma 1725 körül épült és 1743-ban kibővítették.

 

Forrás: Kovacsics József – Ila Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona II.,  Budapest: Akadémiai Kiadó, 1988.