“Égig érő tanterem” – az Iskolakert története | Üdvözöljük Csabrendek Nagyközség honlapján!

A Csabrendeki Általános Iskola „égig érő” tanterme
(Az Iskolakert, Gyakorlókert, Sulikert, Gyakszakert, vagy Gyaksza)

Ez a tábla tisztelgés az alapítók, a kert létrehozói előtt. Méltó emlékjele az itt szorgoskodó gyermek és felnőtt kezek munkájának. Valamint a köszönet nyilvánítása a fenntartást, fejlesztés segítő csabrendeki embereknek.

A magyarság letelepedésétől ezer szállal kötődik lakóhelyéhez. A földművelés, növénytermesztés eredménye minden időszakban meghatározta a lakóközösség életminőségét, jólétét. A falusi emberek életében évszázadokig a munkára nevelés, a növénytermesztés, kertművelés tudásanyagának átadása a szülők, nagyszülők feladata volt.

A XIX. századi reformkor haladó szemléletének köszönhetően, a Kiegyezést követően, az 1868. évi 68-as törvény kötelezővé tette hazánkban a hatosztályos elemi iskoláztatást, valamint elrendelte a települések iskolái számára Iskolakertek létesítését. Az eltelt időszak első feléből kevés dokumentum maradt fenn a csabrendeki Iskolakertekről. Az bizonyos, hogy a XX. század elején volt kerti oktatás is a diákok részére. Hosszú ideig a „Homok utca” végén volt egy „Faiskola” ahol a gyerekek gyakorlati ismereteket szerezhettek metszésről, szemzésről, oltásról. Voltak időszakok, amikor az iskolaigazgató saját konyhakertjében folyt az oktatás, illetve a munka a tanítónők, vagy a Mester irányításával.

Iskolakertünkről bővebb információval rendelkezünk 1958-tól kezdődően. Az 1014/1958. sz. kormányhatározat nyomán, az iskola telkén belül alakítottak ki kertet. Ez, a kb. 2000 m²-es terület mai sportpályánk helyén volt. Néhány év múlva azonban, mikor szükségét látták egy szabadtéri kézilabdapálya kialakításának, az iskolaudvar másik pontjára költöztették. Azonban itt sem sokáig funkcionált, néhány év múlva, az iskola közelében, az akkori Községi Tanács kijelölt iskolakert céljára egy kb. 5000 m²-es területet. Ez a hely, az iskola épületétől alig 100 méternyire volt, a mai Kinizsi utca végén, a Postamester háza mellett.

Mivel a ’70-es évek elején itt telkeket mért ki a Tanács, innen is elköltöztették mai helyére, az iskolától kb. 350 méterre, a József Attila utcába. Ez a hely akkor a község északi szélét jelentette. A kert kialakítása előtt a TSZ lucernása, ill. a helyi KTSZ fűrész üzeme volt itt. A gatter emlékét ma is őrzi egy beton alap, melyet ugyan fű borít, de száraz időszakban jól kivehetők még a körvonalai kertünk közepén.

Az új terület, mintegy 5400 m²-es volt. Kialakításában sok segítséget kapott az iskola a termelőszövetkezettől (szántás, talajerő pótlása, szállítások). A betontuskókhoz rögzített kerítést, a telken lévő épületet, társadalmi munkában készítették el a korabeli szocialista brigádok és a helybeli KTSZ. A kert alapításakor biztosított volt a vezetékes ivóvíz ellátás is.

Ebben az időszakban Ekker Péter és Trejer Józsefné irányította a kert betelepítését, gondozását, oktatta a Gyakorlati foglalkozásokat heti 2 órában. A kert növényekkel való beültetésére egy Balaton parti faiskolából hozattak szaporítóanyagot, oltványokat. Csak a teljes telepítés költsége akkor, mintegy 3000 Ft-ot tett ki. Ami akkoriban nagyjából másfél havi átlagbérnek felelt meg. A kert hátsó, nagyobbik felét ültették tele gyümölcsfákkal. Kerültek ide almafák (Jonathán, Starking, Golden, Jonadel), szilvafák (Besztercei, Mirabella), őszibarackok (Champion, Elberta), kajszik, meggyek, diók, szelídgesztenye, valamint szőlő – kb.80 tő (csemege- és borszőlő fajták is), málnás (egyszerre érő, és folyton érő fajtákból). Sok tuját, bokorrózsát, díszcserjét is ültettek. Egynyári és évelő virágokat telepítettek. Egyszóval, igazi mintakertet hoztak létre.

A kezdeti években még kisállat tartó részlege is volt a gyakorlókertnek. Szabadtéri katrocokban nyulakat tartottak és gondoztak a gyerekek Ekker Péter irányításával. Mivel azonban a kert a falu szélén volt, hiába kerítették be, télen a kóborló kutyák, rókák gyakran megtizedelték az állományt. Ezért, rövid idő után felhagytak az ilyen jellegű próbálkozásokkal.

A termesztéshez vegyszert nem használtak. Igaz, hogy kártevők, betegségek akkoriban is voltak, de talán nem annyi féle, mint manapság. Éveken keresztül maguk nevelték elő az egynyári növények palántáit a kertben kialakított, üvegtáblákkal borított hideghajtató berendezésben. Innen, még értékesítésre, ill. a tanulóknak otthonra is került palánta. A nagyméretű kertben megtermett növényekkel az óvóda és a szövetkezeti étterem konyháját látták el. De természetesen az érő gyümölcsökből a tanulók is bőségesen fogyaszthattak. A korabeli időkben, iskola időn túl is gyakran megkérték a gyerekeket a kertben éppen esedékes munkákra. Többször addig maradtak délutánra is a kertben, amíg csak feladat akadt.

A működtetéshez szükséges anyagi feltételeket a községi tanács biztosította, évente meghatározott keretből. Így felszerelések tekintetében sem szenvedtek hiányt semmiből. Az alapvetően szükséges eszközökön kívül volt fűnyírójuk, locsoló berendezésük, mini meteorológiai mérőállomásuk. A mérő eszközök segítségével végzett megfigyeléseikről feljegyzéseket készítettek.

Különféle növényszaporítási megfigyeléseket is folytattak a ’70-es évek során a kertben. A martonvásári növénynemesítő állomástól kaptak vetőmagokat hozzá. Például, az akkoriban sok helyen termesztett Bezovsztaja búzával kapcsolatban végeztek kísérleteket.

A termesztett növények szaporítóanyagát a TSZ (kukorica, burgonya), a szülők és a pedagógusok (vetőmagok, tő-, gyökérsarjak, gumók) biztosították. Csak a vetőmagok egy részét kellett üzletből beszerezni. A kert művelését a nevelők saját elképzeléseik, lehetőségeik alapján tervezték meg.

A kerti út mellé, valamint a kert középső részére 1976-ban ültettek gyönyörű luc- és ezüstfenyőket. Néhány évre rá, pótolták a kiveszett fákat. 40 évig kertünk méltó díszei voltak ezek. Hatalmas méretük, elhelyezkedésük miatt mára már csak két ezüstfenyő maradt meg emléknek.

A ’80-as évek derekán aztán megint változott a kert képe. A terület nagyobbik, hátsó, gyümölcsfákkal teli részét, a Tanács lakótelkek kialakítására kisajátította. Így alakult ki a kert mai, kb. 2390 m²-es területe. Ebben az időszakban telepítették át a csemegeszőlőt, és csökkentették egy sorra területét.

A ’80-as évek végétől ismét szakértő kezek irányítása alá került kertünk Barcza Jenőné, Bálint Tibor, és Óhidy Imre gondoskodtak a munkák szervezéséről. Még saját kerti kisgépeiket is (kapálógép, fűnyíró) felhasználták a kert gondozása során. Barcza Jenőné, Éva néni több évtizedes munkáját kertünk számos díszcserjéje, virága dicséri.

Iskolakertünk 2016. óta, az Iskolakertekért Alapítvány hálózatának tagja. Az itt folytatott munkák bemutatására számos lehetőséget kaptunk minden esztendőben tőlük. Több alkalommal pályáztunk sikeresen a hálózat segítségével, szakmai iránymutatásával. Ezek eredményeként facsemetékkel, dísznövényekkel, vetőmagokkal, eszközökkel tudtuk kertünket fejleszteni. Az elmúlt tanévben, fél órás filmet forgattak a kertünkben végzett tevékenységeinkről, szakmai közönség számára.

2017-ben, felvették Csabrendek Helyi Értéktárába a Csabrendeki Általános Iskola Gyakorlókertjét. A Technikatanárok Országos Egyesületétől 2019-ben, a Magyarország Legszebb Sulikertje elismerést kaptuk.

Négy éve nyújtunk be pályázatokat a Magyarország Legszebb Konyhakertje, Magyar Örökségdíjas program Közösségi kert kategóriájába. Két évben az Országos díjra jelöltek közé sorolt bennünket a zsűri. 2021-ben pedig sikerült elhoznunk kategóriánk első díját is. A Virágos Magyarország környezetszépítő versenyre településünk önkormányzata nevezte be kertünket 2021-ben. A megmérettetésen, az Emberi Erőforrások Minisztériumának különdíját nyertük, Az év Iskolakertje címmel együtt.

2021. november végén Időkapszulát helyeztünk el kertünkben Települési önkormányzatunk szervezésében üzenetekkel, az év csabrendeki eseményeiről beszámoló dokumentumokkal és iskolásaink rajzaival, a hengert 50 év múlva felbontók számára.

Csabrendek, 2022. február 9. Összeállította: Németh György